Open world típusú videójátékokban te inkább felfedezed a teljes térképet, vagy főleg a történetet követed?

Az open world játékoknál két alapvető játékstílus létezik, és mindkettő teljesen érvényes megközelítés: a felfedező és a célratörő.

A felfedezők számára az open world a szabadság szinonimája. Ezek a játékosok élvezik, ha letérhetnek a kitaposott ösvényről, és minden egyes kérdőjelet, mellékküldetést vagy rejtett kincset felkutathatnak. Számukra a játékélményt a világ részletessége, a környezet történetmesélése és az adja, hogy a saját tempójukban, a saját kíváncsiságuk vezérelve fedezik fel a fejlesztők által épített univerzumot. Ez a módszer sokkal hosszabb játékidőt eredményez, és gyakran mélyebb elmerülést tesz lehetővé a játék világában.

A történetközpontú játékosok viszont a narratíva ívére koncentrálnak. Számukra a melléktevékenységek gyakran csak figyelemelterelésnek tűnnek, amelyek kiszakítják őket a fő cselekmény feszültségéből. Ők inkább a fősodrású küldetéseket követik, hogy megtudják, mi történik a karakterekkel és hogyan végződik a történet. Ez a megközelítés azoknak ideális, akiknek kevesebb idejük van, vagy egyszerűen nem szeretnének „elveszni” a számtalan apróbb tennivalóban, és értékelik a feszesebb tempójú élményt.

Sokan végül itt is egyfajta hibrid megoldást választanak: a történetet követik, de ha az utazás közben valami érdekes szembejön, akkor kitérőt tesznek. A legfontosabb szempont itt is a személyes preferenciák mellett a játék típusa: egyes címeknél a felfedezés alapvető része a fejlődésnek, máshol viszont a fő szál annyira erős, hogy kár lenne mellékes dolgokkal hígítani az élményt. Érdemes azt választani, ami éppen akkor több örömet okoz, hiszen egy játéknál sincs „helyes” módja a végigjátszásnak.